kiégett a szemem a sötét háttér miatt.

valamiJét.

Bejegyzés: A kuka mellé

Minkét oldalról vannak tapasztalataim, bőven...
Sajnos, nagyon-nagyon kevés, a lelkiismeretes, és jó mester itthon..
Minden rokonságban, és "baráti körben"! -vannak, lesznek "kihasználók", akik elvárják, és természetesnek veszik, hogy a "rokon" ingyér', vagy fillérekér' "ugorjon", --nem csak nekik, de a barátaiknak, ismerőseiknek is...
A másik oldal, akiről a cikk szól, -a "mekkmester" a rokonságban, vagy a baráti körben...
Tudom, hogy nagyon nehéz, -DE, mindkét oldalnak MUSZÁJ "nemet" mondania, amikor úgy látja, hogy kihasználják...

Bejegyzés: Mester a családban

@datam: Megértem. Mondjuk a kutyás sztori elég para. Csodálom hogy visszamentetek másodszor is.

Bejegyzés: Mester a családban

Akkor most lássuk a másik oldalt is. Apukám ampervadász. Nagy a rokonság, mégnagyobb a rokoság baráti köre. Ennél is nagyobb a rokoság segítő szándéka. Ez abban merül ki, hogy ha valahol kiég egy villanykörte, akkor riasztják fatert, hogy baj van. Ez még rendben is van, sokszor megyek vele én is és segítek, ahhol tudok. De a baj ott rejlik, hogy néha a jószándék nem jól sül el. Sokszor hívják édesapámat a rokonok olyan helyzet megoldására, amitől más villanyász sikítófrászt kap, és mindent eldobva elmenekül. Sokáig nem tudott nemet mondani, akármekkora szopás volt, mentünk és csináltuk. Volt ezek között bokáig érő hóban másfél méter mélyen fekvő kábel kiásától kezdve falbontásos lakésfelújításig minden. Sokszor nem mert nemet mondani, nehogy megsértődjenek. Munkadíjat sem mert kérni hasonló okból kifolyólag. Sosem fogom elfelejteni, amikor a rokon egy ismerőse kért meg minket, hogy decemberben a széldeszkára tegyünk fel kb 200 méter ledszalagot. Krva hideg volt, az eső is esett két napon ár, ráadásul a szél is fújt, mint az állat. Fater a létra tetején, én lenn és támasztottam, hogy a füvön nehogy kicsússzon. Éreztem valamit a lábamnál. Lenéztem és a hölgyemény németjuhászának első metszőfogait láttam, habzó szájjal morgott rám. 1 másodpercen belül már apám mellett álltam a létrán, ő meg nézett rám, hogy mit keresek ott.:D egy órán át kiabáltunk, mire kijött a gazdi, és elzárta újra a kutyát, majd közölte, hogy hatalmas mákom van, mert eddig minden idegent megmart a kutya, csak engem nem. Hát.... Kösz. Elkészültünk, a tulaj megnézte mit alkottunk, boldogan elköszöntünk. Másnao csörgött a telefon, hogy baj van, menjünk vissza. Vissza kellett bontani szinte az egészet, mert mégsem volt jó. Na, eldöntöttük, az életben nem megyünk oda vissza, mert a második alkalommal is felkergetett a kutya 4 méter magasba. Meg is mondtuk, hogy ne haragudjon, nem megyünk többet, mert a város másik végén van, ráadásul a kutya kétszer is rámfenyített. Azóta úgy be van ránk rágva, hogy a telefont sem veszi fel. Csak ezért írtam ezt le, hogy ne egyirányú legyen a nézőpont, lásd a másik oldalt is. Nehéz helyzet mindenkinek. Sok szaki van a családban, hideg-meleg hurkoló, gázos, vízszerelő, festő. Épp lakásvásárlás előtt állunk, mondta a feleségem, hogy rokonokkal végeztessük a munkát. Én egyből vétóztam... Egy rokonnal soha nem tudsz úgy összeveszni gányolt munka esetén, mint egy idegennel. Pl. unokatesómmal hogyan közöljem, hogy ferde a járólap, szedje fel az egészet, és rakja újra? Tutira életvégig tartó harag lenne. Egy idegen burkolót simán elhajthatok a halál répájára, ha cigány munkát végez, bvagy nem fizetem ki, ha fillért nem ér az egész gányolása. Soha többet nem látom úgysem viszont.

Bejegyzés: Mester a családban