Mindenki találkozott már a jelenséggel, ugye? Kirakták a kuka mellé, vagy kirakom a kuka mellé. Nem a kukába bele, mert csak. A szállóige, hogy "kuka mellé" gondolhatnánk, hogy olyan laza. Hogy csak úgy kirakom. Nem bele, mert ahhoz egy mozdulattal többet kéne csinálni. Csak gyorsan ideraktam, nem látta senki. És ha odaraktam, akkor az már nincs is, illetve az már nem az enyém, lemondtam róla. Oldják meg a többit, majd a városvezetés, a kukás vagy bárki, lefosom. Ugye ismerős? Most erről akkor néhány gondolat, lakótársi szemszögből.

Röviden és tömören a szemét útja elég egyszerű. A kukásautóból egy telepre kerül, beöntik egy nagy gödörbe, és ráhúznak egy adag földet, ahol majd lebomlik. Persze, lehet károgni, hogy a natgeón látta valaki, hogy a termelődő hasznos metánnal fűtik a várost, meg hogy előtte egy ultramodern mágnes szétválogatja az összetevőket, meg űrkikötő és mágnesvasút, de azért ne legyünk már naivak. Tehát ha te beleteszed a régi vga monitort a kommunálisba, akkor az frankón nem fog lebomlani mostanság. Majd az unokáink kiássák. De most nem is ez a gond, hanem hogy mekkora probléma lakótársként, ha odarakod, a kuka mellé. Mert az, probléma.

Értem, hogy drága leadni hivatalosan. Még ha ingyen lenne, akkor is oda kéne vinni, és az nem olyan laza, hogy csak kirakod. Kiraksz mondjuk egy hűtőt, máris útban van, mert nem férek a szemeteshez, mert a kurvanagy hűtődet neked IDE kellett rakni. Beszámolták volna az újba, de te inkább kifizetted azt az ötezer forintot, ezt meg ideraktad. Utána jönnek a keselyűk, a csövesek, meg a vasas cigányok, hogy akkor lerabolják, amit lehet. A klímagázt pont elfelejtették leengedni belőle, mielőtt letépik a hőcserélőt róla. Felborítják, úgy hagyják, nem az övék szóval leszarják. Aztán jön néhány bulizó fiatal hazafelé este, akkor jó móka ezzel a torzóval szákózni az úton, meg belerúgni párat. A VÉLETLENÜL vissza is kerül utána a kuka mellé, a szilánkok akkor is szanaszét hevernek. Aztán ott ázik az esőben, meg mindenki belepakolja a többi kuka mellé szánt cuccát, hogy majd tavasszal a lomtalanításkor talán elvigye a kukás. 

Mert hogy a kirakott szemét az senkié. Te lemondtál róla, más meg nem veszi a nevére. A polgármester nem jár erre, hogy elvitesse, a kukást meg pont nem érdekli. Pakol ő elég ganét amúgy is, még szívjon ezzel is, mi? Csak engem zavar, meg a másik százvalahány embert, akik rálátnak, meg ott mennek el mellette. Mert azért itt lakunk, látjuk az ablakból, meg el is megyünk mellette. Milyen jó ha így indul a nap, hogy ezt kell látnom, hogy egy szemétdombon élek. 

De lehet hogy valaki jófejségből rakja a cuccát a kuka mellé, mert hátha kell az még valakinek. Állat???!!! Ezeknek??? Hogy egy klasszikust idézzek. Nem mondom, hogy én, de egy barátom egyszer kirakott 3 pár cipőt, dobozban, hogy hátha kell az még valakinek. Másnapra 1 pár cipőt elvittek, a másik két pár plusz a 3 doboz meg szétrúgva, széttaposva szanaszét hevert. Tanulságos eset, ezeknek többet semmit.

A kuka mellé lazaság meggye a habos koktél tetején, amikor beleférne a cumó a szemetesbe, de te mégsem teszed bele. Ilyen pl a méterszer méteres üvegtábla. Inkább leteszed a fűre, az út menti parkoló mellé a padkára, hogy majd 1 héttel később szilánkosra törhessen, és még valakinek valamilyét elvágja. Meg a streptococcus maximus, meg társai, ami ezzel jár (de a defektjavító sem olcsó). Szóval, határozottan és higadtan megkérnélek, kedves lakótársam, hogy SEMMIT ne rakj a kuka mellé, maximum bele, ha belefér. Ha meg nem fér bele, akkor majd lomtalanításkor, vagy edd meg és nyomd magadból ki, mit bánom én, csak ne oda rakd, és ne is vidd az erdő szélére! Köszi!

A családi szívességekről szólnék most néhány szót. Biztos mindenki hallotta már azt, hogy nem jó családtaggal vagy barátokkal egy helyen dolgozni, pláne nem jó családtagot alkalmazni, mert nehéz nekik megmondani a frankót, ha nem értünk velük egyet, és akkor ugrottak a kedélyes vasárnapi ebédek, meg a rokonlátogatások is. Személyes kedvencem, amikor valakinek egy családtagja valami új tevékenységbe fog (legyen ez egy autószerelő a példa kedvéért), és ehhez elsősorban saját holdudvarából toborozza a megrendeléseket. 

Vidd oda? Ne vidd oda?

Ha nem viszed hozzá a munkát, akkor sunnyognod kell. Mert te biztos nem vagy vele elégedett, vagy csak prosztó módon az ingyenmunkát várod el a rokontól. Ha kiderül, akkor ezeken a vádakon felül begyűjtöd a megvetést, és lenézést is, valamint a család bizalma is meginog benned, mert jó  - nem mondom ki milyen - szokás szerint a pénzt illik családon belül megtartani/forgatni. 

Ha odavinnéd, akkor meg nyilván most nem ér rá, meg járj a nyakára, hogy mikor tudná megcsinálni. Ha odavitted, akkor azt ráérős megcsinálni, mivel a fizetős ügyfél előbbre való. 

A hálafaktor

Ha bevinnéd a kocsidat egy random autószerelőműhelybe, akkor pénzért veszel igénybe egy szolgáltatást. Többnyire nem kell hálásnak lenned, hogy elvállalja a szerelő neked a munkát, mert nem szívességet tesz. Családban viszont a hála akkor is kötelező, ha fizetned kell munkáért. Hiszen a kedves rokon mindig tudtodra adja, hogy ezt másnak biztos nem csinálná meg, vagy csak százszor ennyiért. Plusz éreztetik veled, hogy te nem azért vitted oda, mert rokon, hanem mert nyilván ő a legjobb a környéken, és a legjobbhoz járni privilégium. Ha már tegeződtök, akkor időnként még grátisz megkapod a véleményt is, hogy minek kellett ilyen fost venni, mert most hozhatod ide. Bezzeg ha ezt vagy azt vettél volna, akkor neki most nem kéne a drága idejét a te fostalicskád javításával tölteni. A családbarátot megilleti a "Mester" név, még akkor is ha épp csak átcsúszott a szakmunkás vizsgán anno, de ezt te sosem tudod meg. 

Az olcsóbb drágább

Ha rokonnál csináltatsz valamit, nem biztos hogy olcsóbb lesz, ráadásul a hálafaktor és a prémium-érzet miatt ugye te nem egy hétköznapi szolgáltatást kaptál (holott de). Simán kifizeted a piaci ár másfél-kétszeresét ugyanazért, amit bárhol máshol rutindolognak számít. Garancia? Amíg nincsen gondod, addig persze itt a legjobb, de amint valami balul sül el, a rokon-szívességet tevő biztosan nem lehet hibás. Maximum te használtad rosszul. Gagyit ő biztosan nem adna el neked, de egyefene, szívességből, most az egyszer, szerencsédre ő kijavítja. 

Te nem lehetsz a témában okosabb soha

Utána olvastál, fórumoztál, megkérdeztél száz másik embert, és javaslatot tennél hogyan kéne csinálni? Az biztos nem lesz úgy jó. Tévedést beismerni, reális önkritikát gyakorolni, pláne önképzéssel tudást fejleszteni nagyon nem szokás még ma sem. Mert régen jó volt az úgy, és mennyit elmentek, sose volt velük gond. Te meg jössz itt a netről összeszedett dolgaiddal, mikor köztudott, hogy mindenki átver, megvezet, csak Ő nem. Minden szar anyagból van, amit Ő nem vizsgált meg és nem hagyott jóvá. Ha megpróbálnál érvelni, akkor jön a "Jó, akkor vidd ahová szeretnéd!" érzelmi zsarolás. Mert ő egész eddig mit meg nem tett érted, nélküle te gyalog járnál mint az állatok. Úgyhogy bármi lehet, ha az egyezik a Mester véleményével.

Közösségi média

Ha a Mester ismerősöd lesz Facebookon, akkor biztos lehetsz benne, hogy ellát majd az általa jónak gondolt szakmai cikkekel. Illetve ha sokat vagy fent, akkor ha már így ráérsz, küld neked fordítást, vagy nézz már utána valaminek, ennyivel mégiscsak tartozol. Plusz kommentben mindig lesz kiváló jótanács a Mestertől, még akkor is ha nagyon nem tartozik rá a dolog. 

Hogyan tudsz szabadulni?

Az elválás a családi mecénástól sértődés vagy harag nélkül kvázi lehetetlen. A költözés, vagy az adott tárgy (jelen esetben gépkocsi) eladása, és újabb nem-megvásárlása megoldás lehet. Ekkora áldozatot persze kevesen hoznak meg, így borítékolható legalább egy összeveszés, illetve néhány évig tartó durcás sértődés, esetleg vádak cserbenhagyásról, árulásról, és hűtlenségről. Vagy terelj valami ügyeset már a legelején, és akkor talán bele sem kerülsz ebbe csapdába. Te döntesz!

Hello!

A blog alapvető célja a saját hülyeségeim megírása. Nem érdekel, hogy hányan követnek, vagy mit várnak el, vagy hogy szeretnek-e olvasni. Apropó, nagyrészt hosszú szövegek lesznek, szóval akinek 3 mondat elolvasása gond, az úgysem fog ide sűrűnk járni. Ha lesz valami majd jelentkezem.